A Teremtés napjának szenteltük az első tanítási nap óráit. A Teremtés megőrzéséért szóló imádsággal, az emberiség, teremtett világ iránti felelősségvállalására való figyelemfelhívással néztünk magunkba, és fordultunk egymás felé ezeken az órákon. A teremtett világ rendje, tökéletessége szeretett Istenünket dicséri. Panasszal élni a rossz emberi bánásmód ellen már nagyon kevés, tettekre van szükség. Ennek jegyében fogalmaztuk meg gondolatainkat, melyeket apró lángnyelvekre le is írtunk. Az égő, de a csipkebokrot el nem pusztító tűzként, kis képet alkotott ezekből a lángnyelvekből minden osztály. A teremtett világ megmentésének érdekében megfogalmazott és leírt, apró cselekedetek, ha valóra válnak, segítik nagy dolgok beteljesülését.
„Minden élő dicsérje az Urat!” (Zsolt 150,6).
(szerző: Szoták Ildikó)
